Kedves Érdeklődők,

Örömmel értesítek mindenkit, hogy összefutottam Verával New Yorkban. Nem változott semmit még mindig olyan szoldian kacag, mint régen.

Sajnos a poénjai még mindig nem érnek bárónői magasságokba, de határozottan jobb, mint a helyi őslakosoké. S akkor most idéznék néhányat a fergeteges beszólásainkból:

- "Ne felejtsd el megnézni, hogy holnap mikor kezdődik a mise!" (E.)

- "Maga vagyok a paradoxon" (Épp azt fejtettem ki, hogy mennyire összetett személyiség vagyok.Egyszerre tudtam cigizni és bionarancslevet inni.)

- Az amerikaiaknak annyira nincs humorérzékük, hogy az is feltűnik nekik, ha valaki nevet! (Vera, miközben visszhangzik az egész épület a röhögésétől)

Elrohant ez a 10 nap, mint egy expresszvonat a balmazújvárosi állomás előtt, de hát jó társaságban csak úgy repül az idő.

Természetesen elhoztam magammal a nagy útra minden magára valamit is adó nő bibliáját, a Joyt. Ebből megtudtuk, hogy mindennapos látvány az, ahogy Sarah Jessica Parker iskolába viszi a gyerekét. Annyira mindennapos, hogy mi egyszer sem láttuk. Valamint az előnyös profilfotókról is közölt cikket a magazin, úgyhogy az új tudással készült felvételeket, hamarosan közre is adjuk.VIGYÁZAT! Megdöbbentő képek lesznek.

Helyet adtunk a kultúrának: megnéztük a Metropolitant (csak 1 emeletet, mert túl nagy volt), bementünk a Guggenheimbe és végignéztük a kiállítást. Sajnos csak a végén jöttünk rá, hogy rossz irányban indultunk el az elején. Így történhetett az, hogy 2 óra után jöttünk rá miről is szól az egész, de persze addigra már zárt a múzeum. Micsoda pech! Viszont így maradt időnk kipróbálni az appletinit, a bud light-ot és a helyi kocsmák vendégszeretetét.

A Mclaren'sben is voltunk. Először és utoljára. Akadt egy kis nézeteltérésem a pincérrel, aki egy smile kiséretében odabigyesztette a számlára, hogy "the suggested tip in the USA is 18% percent", mire adtunk neki plusz 3 dollárt és a következő írásnyomot hagyva magunk után sietve távoztunk: "but we are from Europe :) "

Mivel felnőttek, illetve szülők is olvassák ezt a blogot, így csak annyit írnék a tegnapról, hogy a pizsilövés ideje kicsit eltolódott. Enyhe fáradtsággal, de temérdek élménnyel tértünk nyugovóra reggel 6kor.

Mivel már tudom a Vera jelszavát, így lehet, hogy a jövőben is majd megosztom Veletek, hogy mizujs velem a nagyvilágban, de elsősorban szeretnék mindenkit bátorítani, hogy jöjjön ki New Yorkba, mert majdnem olyan jó, mint Budapest és itt lehet venni rendkívül hasznos dolgokat olcsón. Például parókát 2600Ft-ért. Vagy bűvészdobozt 2000Ft-ért.

S akkor megragadnám az alkalmat, hogy elköszönjek a Verától:

Drága Vera, nagyon köszönök mindent, szuperül éreztem magam Veled, köszi minden metrójegyet, kaját, finom kávét. Ne haragudj, hogy minden boltba ötször kellett bemennünk, köszönöm, hogy türelmes voltál és mindent megnéztél velem, holott tudom, hogy legszívesebben egész nap csak a másnapi angol órádra készültél volna. És köszönöm, hogy elviselted, ha néha estefelé kicsit hangosan szuszogtam.El tudom képzelni, hogy egy  idő után idegesítő lehet, ha egész este azt hallgatod, ahogy egy kiscica alattad dorombol.

Millió puszi, aztán nem itt ragadni, Budapest vár!

Edo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.